Pillanatok

Egy oldal a "Gyermekeim"-ből, szeretettel azoknak, akiket megérint... Ne félj elmondani, ha tetszett, és azt se, ha nem...

Linkblog

Levél a Kedveshez

2010.01.11. 15:52 | blueeye | Szólj hozzá!

Nem tudom, mit is mondhatnék. Nincs igazán szó, mely pontosan kifejezné a lelkemben kavargó érzéseket. Látod? Ismerős helyzet. Ha a szívembe láthatnál, talán megértenéd.

Falak. Mi építettük, s csak rajtunk múlik, leomlanak-e valaha. De ha meg sem próbáljuk, örökre így maradnak. Úgy hiszem, ezt egyikünk sem szeretné. Mégis, olyan nagyon nehéznek tűnik. Pedig…

Jópár évvel ezelőtt az Első mélységesen a lelkembe taposott. Azt hittem, sosem élem túl. A karom még mindig őrzi a kés élét, a szívem pedig a sebeket. Magas falak, méteres vizes-árkok vigyázták a belső szentélyt, melyet jó mélyre rejtettem, hogy ne találjon rá senki, soha. Aztán telt az idő, elbomlott pár fal, feltöltődött pár vizesárok, de azt a legbelső kis részt, akárcsak Csipkerózsika palotáját, benőtte a szúrós bozót, s a Királylány 100 éves álmát senki sem bolygatta igazán. Aludt, bár maga teremtette rémei azért időről-időre jót martak belé…

Majd egy szép napon finom szellő támadt, s megrezzentek a csipkesövény levelei. Virágok nyíltak ki lassacskán, s a szúrós tüskék félrehajoltak az ifjú Király útjából. Persze pár konok vadhajtás ruhájába akaszkodott, megkarcolta finom bőrét, de a végén mégis továbbengedték. Ő észre sem vette, hiszen csak a titokzatosat, az ismeretlent látta, s szinte naivan sétált egyre beljebb. Beszívta a rózsák illatát, örömmel simított végig szirmukon, s élvezte a lágy fényt napot-rég-látott arcán. Mint gyermekek a Titkos Kertben, úgy élvezte a rövidke szabadságokat, a sétákat a vár felé…

Néha mégis elbizonytalanodott. Léptei ilyenkor tétovák lettek, egyre többször pillantott visszafelé. Pedig az alvó Királylány egyre többször álmodott vele, s valahol mélyen egy apró kis lángocska éledt, sürgetve az ébredést. De az ifjú Király hezitált, egy idő után egyre többet. Öntudatlanul is vágyta a mesékből ismert palotát, s az alvó lányt látni, megismerni. Egyre sürgetőbben dörömbölt benne is egy kis láng, de mivel valaha régen ő is mélyre temette, a kis Fény hiába küzdött. Hangja nem érte el az ifjú Király fülét…

Ám egy szép napon a lány felébredt. Csodálkozva nézett körül, maga sem hívén a varázslatot. Körüljárta valaha fényes palotáját, s elborzadva nézte a kopott falakat, a málló vakolatot, a leomlott szentélyt, s zokogott a lelke. Ha valaha is eljut hozzá az álmában látott ifjú Király, nem fogadhatja így! Hisz kis kastélyában több a szellem és az ártó rém, mint a napfény és az öröm. Ez így nem maradhat! A Királylány döntésre jutott…

Teltek a napok, az éjszakák, a palota pedig lassan új fényt kapott. A lány énekelve járta a termeket, s léptei nyomán virág és mosoly fakadt. De az ifjú Király még mindig messze járt. A Királylány pedig nem volt képes tovább várni álombéli Kedvesét. Elindult hát a bozót felé…

A csipkerózsa nem könnyítette meg útját. Szúrós tüskéi megtépték ruháját, felsebezték kezét, testét. De ő csak ment előre rendületlenül, hisz tudta, valahol a bozótlabirintusban megleli a Férfit, kit elbizonytalanított az Élet, s a Múlt…

A Királylány nem adta fel. Most is ott lépdel a szövevényes rózsarengetegben, dacolva, harcolva az Élettel, keresve, kutatva ifjú Királyát, bizton érezve, hogy egy szép napon rátalál végre, s kiszabadítja Belső Lángját…

 

- Alexa -

A bejegyzés trackback címe:

https://blueeye.blog.hu/api/trackback/id/tr861663818

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.