Pillanatok

  A démon az erkélyen állt, fényes ruhája a földet seperte. A falnak támaszkodva nézte az alkonyuló eget, haját tépte, cibálta a viharos szél. Szeme sarkában könnyek gyűltek, de nem engedte kibuggyanni őket. Dühös, türelmetlen mozdulattal söpörte le őket. Nedves pillái…

  Mert fénylő kék szemedben önmagam látom,Ölelésre tárt karodban ott az egész Világ,Nevetésed, mint pergő gyöngysor, szalad,Ki kívánhat náladnál jobb anyát?-Alexa-

  Törött szárnyú, kócos, piszkosszürke angyalod a sarokba húzódva gubbaszt. Féltő, óvó tekintete riadtan követi minden mozdulatod. Törékeny teste ugrásra készen feszül meg, majd ernyed el.Felemás szárnyú angyal lép mellé kecsesen, majd letelepszik. Angyalod tágra nyílt…