Pillanatok

 Állok a hatalmas, kétszárnyú ablakban. A vízre ezüsthidat fest a ragyogó Hold. Könnyű szél kócol hajamba, s megborzongat vékony ruhám alatt. Érzem, ahogy mellém lépsz; magas alakod gyermekké varázsol. Épp tán csak a válladig érek. Tenyered lapockámra simul, s oly…

 - Szabad? – kérdeztem a tekintetemmel, minden porcikámban vágyva, remélve. Kitártad két karod, s én közéjük omlottam boldogan, hálát rebegve a kegyért, hogy itt lehetek, most, veled. Hogy fényből és energiából álló testedhez bújhatok, s elveszhetek szeretetedben.…