Még itt a szobában tiszta illatod, kezem őrzi meleg tenyered száraz érintését, arcomon pihen csókod gyengédsége.
Hol járhatsz most? Merre visz haza-utad? Még csak alig 15 perce mentél el, de már hiányzol. Nem hittem volna, hogy eljössz. Azt pedig egyáltalán nem, hogy ilyen sokáig maradsz. Most olyan voltál, mint régen, bár szemedben halványabb a tűz, és homlokod gond-ráncok redőzik, de érintésedben, ölelésedben ugyanaz a szeretet van, ami egykoron volt. Pedig azt hittem, örökre elveszítelek. Talán tévedtem…
Legszívesebben ölembe húználak, hogy addig cirógassam halántékod, míg álomba szenderülsz. Varázsport hintenék szemedre, hogy ne zavarjon semmi, s ébren őrködnék feletted reggelig. Mert fontos vagy nekem… Még mindig…
Ezüstszín Hold, világítsd útját! Fényes csillagok, óvjátok lépteit! Bársonyék ég, őrizd álmát az éjjel! Pajkos szél, csempéssz mosolyt arcára! S te, Tiszta Szeretet, súgd fülébe: Mindig van, ki gondol rád!
Tiéd volt a nappal, Enyém ez az Éjjel… De bármikor szívesen megosztom veled…
Aludj… s álmodj hát… állhass tisztán a Kelő Nap elébe…
-Alexa-
