Egyszer eljön az a nap, mikor kilátástalannak érzed az életed. Mikor már nem hiszel többé az álmaidban. Mikor minden, miért dolgoztál, hasztalannak tűnik. A képek, melyeket álmodban láttál, nem többek, mint üres ígéretek. A nap, amelyre vártál, talán sosem jön el.
Hiába mondják, hogy mi mindenben vagy tehetséges, mennyi embernek segítesz egy-egy mondatoddal, tetteddel, ha ez a sok szép és jó cselekedet nem hozza el a várva várt megváltást, a Boldogságot. Mert hisz te is ugyanarra vágytál: saját családra, gyerekre, Otthonra, ahová hazamehetsz, s ahol olyanok élnek, akiket szeretsz, s akik téged is szeretnek. Szép dolog a tehetség, a siker, de nem tudod átölelni, nem tudsz hozzábújni az éjszaka sötétjében, mikor egymást kergetik az árnyak.
Egyszer eljön az a nap, mikor elborít a kétség és a félelem, s már talán nem is akarsz küzdeni ellene. Hagyod, hogy legyűrjenek, s hiába kiabál a kicsi Láng ott belül, lassan megadod magad. Szemedben kialszik a Tűz, elhalványul a Fényed, s füled-farkad behúzva, vert kutyaként elbújsz egy sötét sarokban, hogy senki ne találjon rád.
Azt mondod, ez csak ideiglenes? Nem tudom. Nem látok. Nem hallok. Csak ülök a Mélyben, és elzárom a szívem. Mit szólna most ehhez a nagypapám, azt kérdezed? Hisz ő mindig szívvel élt, a legnagyobb viharok idején is. Ő hitt, küzdött és ÉLT! Igazad van. És ha most itt lenne, talán én is tudnék hinni még. Ő tudott valamit, amit én még nem, s talán sosem fogok. Értette az Életet. Valahol ott belül sosem adta fel. Hitte, hogy mindenre van megoldás, s amire nem talált, azt is el tudta fogadni. Szerető és nyitott szívvel fogadott el mindent. Nekem ez nem megy még.
Évekig úgy szerettem volna élni az életem, hogy ő büszke lehessen rám. De most, azt hiszem, gyerekkori önmagam is szomorúan néz vissza rám, mert nem hitte volna, hogy ilyen felnőtt lesz belőle egy napon. Elkeserítő, ugye, kicsi lány? A te kék szemedben még álmok hada tükröződött, hitted, hogy a világ tele van csodákkal, és a mesebeli életek valóra válhatnak. Az enyém már szürke, fénytelen és hitetlen. De kérlek, ne haragudj rám! Hidd el, én lennék a legboldogabb, ha olyan feltétel nélküli, őszinte, ősi bizalommal és hittel élhetnék e Földön, amilyennel te nekiindultál ennek az Útnak…
Segíts nekem most, kérlek… Szükségem van rád…
- Alexa -
