Pillanatok

  A rakparton ült, lábát lógázva a Duna sötét vize fölé. Körülötte szétszórva papírlapok hevertek, némelyik gépelve, némelyik kézírással. Éjfélre járt…Aludt a város. Az éjszaka jótékonyan betakarta sötétjével a sok mocskot és szennyet. Minden nyugodt volt,…

  Elnézek a távolba, de már régen nem kereslek. Útjaink úgyis keresztezik majd egymást. Hiányzol… Miért is tagadnám…? Hiszen Általad létezem, Te teremtettél, Te adtál Életet nekem… Te szítottad fel újra és újra Lelkem Parazsát, Te adtál szárnyakat, Te…

  Fáradt szemem hunyom, a sötétben arcod rajzolódik. Űzném, de nem megy… Elvarázsoltál…Elvitted hajam barnaságát, szemem kékségét, ajkam pirosságát, kezem melegét, szívem lüktetését… De mivégre, mondd! Miért kell neked szélkócolta hajam, pajkos…

  Néha olyan nagyon egyedül érzem magam. Olyan jól esne ilyenkor egy ölelés… vagy csak egy jó szó… De ilyenkor nem jön senki, aki kellene… Tudom, be kell érnem azzal, ami adatik… De néha nem könnyű várni…Amikor legszívesebben odaállnék elé,…