Fáradt szemem hunyom, a sötétben arcod rajzolódik. Űzném, de nem megy… Elvarázsoltál…
Elvitted hajam barnaságát, szemem kékségét, ajkam pirosságát, kezem melegét, szívem lüktetését… De mivégre, mondd! Miért kell neked szélkócolta hajam, pajkos szemem, puha szám, gyengéd érintésem, érzéseim…?
Messze vagy, s én nem hozlak már közelebb… Már nem… Elengedtelek… S te elvitted magaddal emléknek mindenem, mit valaha is adni tudtam… De ne hidd, hogy elviheted az életem… Már nem… Mert elengedtelek…
-Alexa-
