Az angyal megbabonázottan figyelte a színpadot. Hosszú haját tekergette izgalmában. A keringő dallamára pedig legszívesebben táncra perdült volna. Azonnal beleszeretett a Diótörőbe…
Fülében, szívében csengett a zene. Kecsesen táncolt végig a városon, háztetőről-háztetőre szökkenve. Kitárt karral megállt az egyiken, beszívta az éjszaka hűvös illatát.
A szemközti erkélyen a férfi a korlátra támaszkodva cigarettázott. Fáradt, véreres szemeit az égre emelte. Először azt hitte, rosszul lát. Hunyorogva próbált fókuszálni. Az angyal észrevette, s rajtakapottan összezárta karjait. Egy ideig nézték egymást; a férfi ijedten, az angyal kíváncsian. Mikor az utolsó darab parázs is megkezdte útját a föld felé, az angyal kitárt szárnyakkal elrugaszkodott a tetőről…
A férfi riadtan hátrahőkölt, mikor a lány puhán az erkélyre érkezett. A férfi úgy érezte, elájul. Nem hitt a természetfelettiben, az angyalokban, tündérekben, sárkányokban, jó emberekben, sem egyéb fantázia szülte lényekben. És most mégis itt áll előtte egy lány, felemás angyalszárnyakkal, fejét félrebillentve, mosolyogva. Hitetlenkedve nyújtotta ki a kezét, felkészülve rá, hogy a látomás eltűnik. De nem tette… Sőt! Kezéhez érintette kezét, s ujjait a férfi ujjaiba fűzte. Az érzés leírhatatlan volt…
Az angyal belépett a szobába, majd visszafordult a férfi felé. Ujjaival megcirógatta annak arcát. A férfi egy pillanatra lehunyta a szemét, majd újra tágra nyitotta. Tekintete, mint forró érintés, siklott végig a lány minden porcikáján. Az angyal elpirult. Zavartan elengedte a férfi kezét, s táncos léptekkel bejárta a szobát. Amerre járt, meleg fénnyel ragyogott fel a lakás. Világosabb lett az éjszaka…
Az angyal halkan énekelni kezdett. Hangja finoman betöltötte a szobát. A férfi nekidőlt a falnak, lehunyta szemét, s hallgatta. Szívét betöltötte valami fura, megmagyarázhatatlan érzés; hogy nincs egyedül. Hirtelen kinyitotta a szemét. A lány vele szemben állt, kék szeme ragyogott, ajkán gyengéd mosoly játszott. A férfi felé lépett, az angyal pedig átölelte. Felemás szárnyai puhán, óvón fogták át a férfit, s hangja lassan egybeolvadt az éjszaka neszeivel…
A lány felkelt az ágyról. Pár percig nézte a békésen alvót, majd gyengéd csókot lehelt homlokára. A nyitott erkélyajtón át a teraszra lépett. Kecsesen a korlátra szökkent, visszanézett, majd kitárt szárnyakkal a fakuló éjbe rugaszkodott.
- Vigyázok rád… - súgta búcsúzóul. – Többé nem leszel egyedül…
-Alexa-
