Ne adj tanácsokat – ha szükségem van rá, úgy is kérek.
Ne mondd meg nekem, mi a helyes – az értékrendem az enyém.
Ne ölelj át – hacsak nem szívből teszed.
Ne mondd, hogy szeretsz – csak ha komolyan gondolod.
Ne kritizáld a cselekedeteim, a döntéseim – nem élheted helyettem az életemet.
Nem kérem, hogy érts egyet velem – viszont megköszönöm, ha egyszerűen elfogadod, hogy más a véleményünk.
Ne bagatellizáld a problémáimat – fogalmad sincs róla, mit élek át.
Ne hajtogasd, hogy „Ez úgy sem sikerül!” – hagyd, hogy valóra váltsam az álmaim.
Nem követelem, hogy elfogadj annak, aki vagyok; sem azt, hogy érts meg. Egy kívülálló mindig másképp látja a dolgokat, mint az, aki éppen benne van. Tudom, hogy nem egyszerű megállni, hogy beleszólj mások életébe, de igyekszem én sem belekontárkodni a tiédbe. Azért, mert te is voltál hasonló (de nem ugyanilyen! – mert nincs két egyforma pillanat) helyzetben, nem jelenti azt, hogy a statisztika szerint nekem is kötelezően el kell buknom. Biztosan lesznek eséseim. Kinek nincsenek?! De megtanulok belőlük felállni, kiállni magamért és a szeretteimért, s ha úgy érzem, az egész Világgal szembe fogok szállni azért, ami fontos nekem…
„Csendes vagyok,
törvényszerű, ám kiszámíthatatlan,
mint némelyik jobb költemény.
- Bocsásd meg, életemnek Bármely Olvasója,
ha nem tetszem, nem értesz, nem szeretsz.”
/Fodor Ákos/
- Alexa -
