Régi nyarak és régi szerelmek illatát hozza a pajkos szél. Lassan este 9, az ég lassan sötétkékbe fordul, s hamarosan felragyognak a csillagok. Füstölő parázslik s hamvad el lassan, ahogyan az érzés egy lányszívben. Egyszer ennek is vége lesz. S majd ha leesik az utolsó darab is, s csak az emlék-illat marad, majd akkor leszünk mindketten boldogok…
Lágy gitár-, zongora- és szaxofonhang vonja bűvkörébe a szobát. Ha lehunyom a szemem, tengerparti étterem parkettjén táncolok, összebújva…
Lassan megnyugszom, lassan elfogadom. Ennyi adatott. És lássuk be, ez sem kevés! Hiszen gyönyörű „gyermekeim” születtek Tőled/Általad! Hogy is mondta Avi? „Van, akit a Múzsa homlokon csókol… Van, akit pofán ver… De az eredmény mindkét esetben ugyanaz…” Szóval bármennyire is fáj néha (és úgy sejtem, fog is még), olyan érzéseket, gondolatokat vettetett velem papírral, amiket talán sosem mondtam volna ki.
Köszönöm! A fájdalmat, a bánatot, a sértettséget, a dühöt, a könnyeket… És köszönöm, hogy annakidején szerettél, még ha csak egyetlen éjszakán is…
Illik egy Múzsának kezet nyújtani? Hát, ebben a fajta etikettben nem vagyok járatos, de talán nem veszed zokon… Szóval most ezúton kezet nyújtok: mit szólnál egy Barátsághoz? Tudom, talán nem olyan előkelő, mint a Múzsaság, de hidd el, rengeteg előnye van! Jó, persze, vannak hátrányai is, de hát minek nincsenek?
Elfogadod hát? Nem sürgetlek, van időd végiggondolni… De szerintem csak jól járhatsz! Mert ha a Barátságot választod, akkor cserébe megkapod a Szeretetem, a Támogatásom, a Hallgatásom. Hogy hangzik? Jól gondold meg; mi értelme van a piedesztálon egyedül…? És különben is; egy Jóbarát is lehet Múzsa! Kérdezd csak meg Zergét! Ő a Barátságot választotta, de ugyanúgy Múzsa maradt; csak sokkal jobb, szebb, érdekesebb és színesebb így a Világ…
Aludj jól, Királyfi, ringasson álomba a Hold, ragyogják be éjszakád a csillagok, s a pajkos szél dúdolja édes dallamát altatóként füledbe… Jóéjt… Múzsám… leendő Barátom…
-Alexa-
