Pillanatok

  Kezem nyújtom, s te tapogatózva, félve nyúlsz felé. Nem tudod, mit higgy. Talán megbocsátottam árulásod, közönyöd? Vagy most azért nyújtok kezet, hogy majd utána egyenként roppantsam el csontjaid?Én pedig csak állok, kinyújtott kézzel, tiszta tekintettel, várva rád.…

  Kékszín holdfény, köd szitál, állsz az erkélyen. Tekinteted messze a távolba réved. Megrettensz az érintésre. Éjfekete szárnyú angyal ül a korláton, ruhája sejtelmesen takarja testét, leplét lebbenti a szél. Magához ölel, fejed mellén nyugtatod, beszívod ismerős,…

 How I hate walking at nights… Without words, without tears, but with the neverending pain in my heart... I want running to you… into your arm… and crying there, loudly...How I hate watching you… Every day, in sunshine, in rain, but from far away… I want to…

  Fejed ölemben nyugtatod. Gyengéden simogatom homlokod, ujjaim végigsiklanak halántékodon, arcodon, álladon, nyakadon. Cirógatlak, próbálom űzni gondjaid, fáradtságod…Felsóhajtasz, tenyered térdemre simul, de fel nem ébredsz. Hunyt szemhéjad mögött álomképek…

  Csak ülök, és azon gondolkodom, hogy vajh’ mivégre is ez az egész. Tudod egyáltalán, hogy mit csinálsz? Tudod, hogy a boldog pillanatokért cserébe mennyi fájdalmas, keserű percet élek át? Ugye nem…Szeretek játszani, ezt te is tudod. De az érzelmek nem játéknak…