Fejed ölemben nyugtatod. Gyengéden simogatom homlokod, ujjaim végigsiklanak halántékodon, arcodon, álladon, nyakadon. Cirógatlak, próbálom űzni gondjaid, fáradtságod…
Felsóhajtasz, tenyered térdemre simul, de fel nem ébredsz. Hunyt szemhéjad mögött álomképek cikáznak. Légzésed szaggatottá válik, homlokod gyöngyözni kezd, tested megremeg…
Magamhoz húzlak, fejed mellkasomon. Felemás szárnyaim óvón átölelnek, tenyerem szíved fölé simítom. Kezed kezemhez kap, ujjaid ujjaimba fűzöd. Én pedig fohászkodom; lelked békéjéért, gondolataid tisztaságáért, örömért, jókedvért, pihentető alvásért, szíved harmóniájáért…
Lassan megnyugszol, álmaid színesek és szépek. Görcsös szorításod enyhül, homlokod gond-ráncai kisimulnak, tested elernyed. Végre mindened pihen…
Fekszem válladon, kezem mellkasodon, s nézlek. Úgy, miként ha először tenném. Megcirógatom minden porcikád, s érintésem nyomán újult erő áramlik fáradt tagjaidba. Szád sarkában apró mosoly bujkál…
A hajnal első sugara ébreszt, megcsiklandozva pilláim. Nehezemre esik felkelni mellőled. Kinyújtóztatom elgémberedett tagjaim, szárnyaim melegét rajtad takaróra cserélem, majd búcsúzóul homlokon csókollak. Halkan imádkozom Érted…
Szárnyaim kitárom, finom holdpor szitál belőlük. Fakul az éjszaka, mennem kell. Még egy utolsó pillantás, egy sóhaj, majd elrugaszkodom az ablakból. Kezem őrzi kezed melegét…
-Alexa-
