Mezítláb sétálok a homokban, kezemben lóbálva cipőm. A vízbe gázolok. A partra futó hullámok megrohamoznak, hűvösen körbe ölelnek. Apró kavicsok, kagylók a talpam alatt; megannyi emlék, megannyi élet, megannyi mese és történet.
Leülök egy ernyő alá, hátamat feltámasztom a fehér napozóágyon. A telihold ezüst hidat fest a tengerre, mellette fényesen ragyog a Vénusz.
Lehunyom szemem; a hullámok ezer titkot súgnak fülembe…
Leülsz mellém; nem szólsz, s nem szólok én sem. Csak ülünk és hallgatunk. Jól esik a csend…
Oldalt dőlsz az ágyon, hátaddal mellkasomhoz simulsz. Nem reagálok, várom, hogy te lépj.
Kezemért nyúlsz; derekadra húzod, elvackolódsz az ölelésben. Ujjaid ujjaimba fűzöd, még mindig szótlanul. Nem enged a szorítás a szívem tájékán…
Felém fordulsz, fürkészőn nézel szemembe. Zöldes örvény kap el, s ránt a mélybe; félek, hogy elveszek. Ujjaid finoman félrehúzzák napszőkítette tincseim; tenyeredben tartod most az arcomat. Felkönyökölsz; kezeddel gyengéden végigsimítasz karomon, testem vonalán. Beleremegek az érintésbe; ajkam elnyílik, halk sóhaj szakad ki belőlem.
Ajkamra hajolsz; minden porcikám megfeszül, majd elernyed. Átadom magam a régen várt csóknak, tudván-tudva, hogy ez lesz az utolsó is. Ölelsz; ölellek…
Gin és Sprite illata a levegőben. Sóhajtva nyitom ki szemem. Vidám beszélgetés, nagy nevetés, partnak csapódó hullámok, ezüst-híd a vízen, ragyogó Hold és fénylő csillagok. Görögország, 2008 nyara.
Tovatűnik az illékony álom; de keserédes íze itt maradt a számban s a szívemben.
Isten hozott! Ma éjjel új Múzsa született…
- Alexa -
