Az angyal leült a párkányra. Térdét felhúzva rátámasztotta az állát. Elgondolkodva nézte az alvó férfit.
- Nem tudom, mi az, ami megfogta benned. Hiszen annyira nyugodt vagy.
- És annyira szomorú is. – lépett mellé a lány. Az angyal rajtakapottan elpirult.
- Megleptél. – mondta halkan.
- Tudom. – ült le mellé a lány, s fejét az angyal vállára hajtotta. – Követtelek. Sejtettem, hogy ide jössz.
Az angyal nagyot sóhajtott.
- Tényleg szereted őt?
A lány elgondolkodva az angyalra tekintett. Percekig csak nézte őt, ajkát félig beharapva, mint mindig, amikor képek sokasága tolult fel szemei előtt.
- Nem tudom. Azt hiszem, igen. – mondta ki végül bizonytalanul.
- Ez jó hír! – szólalt meg valaki a félhomályban. – Már azt hittem, sosem jutsz el idáig.
Az angyal és a lány meghökkentek. A következő pillanatban egy barna hajú, szeplős angyallány lépett eléjük. Vidáman elmosolyodott, s a kezét nyújtotta:
- Örülök, hogy végre szemtől-szemben találkozhatunk!
- Szóval te vagy az Őrangyala – mosolygott rá a lány a barna angyalra.
Mindhárman a párkányon ültek, s a lábukat lógatták.
- Igen. És mióta találkoztatok, azóta abban reménykedtem, hogy lesz alkalmam jobban megismerni téged.
- Miért?
A két angyal összenézett. A lány csak nézett egyikről a másikra.
- Ti most szórakoztok velem?! – húzta fel végül a szemöldökét.
A két angyal a fejét rázta.
- Magadnak kell rájönnöd – válaszolták egyszerre.
A lány a szemét forgatta.
- Istenem, ez a mondat…
A lány az alvó férfi fölé hajolt, s gyengéd csókot helyezett el a szája sarkában. A barna angyal pirulva félrenézett.
- Mennem kell, Kedves. – suttogta a lány, miközben könnyes mosollyal végigsimított a férfi arcán. – De szeretném, ha tudnád, hogy nagyon hiányzol! Jó lenne együtt nevetni újra…
A két angyal fájó szívvel nézte a búcsút.
- Annyira szeretnék segíteni nekik… - mondta a barna angyal. – Annyira megérdemlik mindketten!
- Tudom – ölelte át őt a másik angyal. – De mi csak vigyázhatunk rájuk, s besegíthetünk. Helyettük nem tehetjük meg a lépést…
- Tudom – sóhajtott az angyallány. – Szerinted ők már tudják, hogy…?
- Egyikük szerintem biztosan sejti már – nézett az angyal az ágy mellett térdelő lányra, aki könnyein át felmosolygott rá.
- Menjünk – suttogta rekedten.
A barna angyal sokáig ült még a párkányon. Nézte, ahogy lassacskán felkel a nap.
Az ébresztőóra pittyegni kezdett. A férfi fáradtan utána nyúlt, s lenyomta. Percekig hevert még hason. Az angyal hozzá lépett, lekuporodott az ágy mellé, s megsimogatta a vállát. A férfi félálomban egy nevet suttogott, s az angyal hevesen dobogó szívvel ismerte fel a lányét.
- Hát te is érzed… - suttogta könnyek között, majd csiklandva felnevetett.
A férfi szemei kinyíltak, s álmosan körülnézett. Az angyal a szája elé kapta a kezét, de a szeme ragyogott. Lehajolt, s a férfi fülébe súgta:
- Itt az ideje, hogy felhívd végre…
- Alexa -
