Vihar készül. Szemembe vág a szél. Mélyet lélegzem. Hagyom, hogy átjárjon, hogy megbizsergesse minden porcikám. Most is te jársz a fejemben…
Ülök az asztalnál. A számítógép kékes fénye vetül arcomra. A kurzor türelmetlenül villog a képernyőn. Mit is írhatnék neked…?!
Ha lenne kocsim, most nekiindulnék. Nem érdekelne szél, eső, vad vihar, ha tudnám, hogy ma este még melletted leszek. Nem kell, hogy szólj hozzám. Ülnék csendben, figyelném nyugodt, harmonikus mozdulataid, nézném kedves vonásaid. Elég, ha a közeledben lehetek…
Nézem a képeid, ezerféle arcod, színejátszó kék szemed. Nézlek, és tudom, annyi mindent nem tudok rólad még. Feléd, hozzád terel minden pillanat, minden perc és óra, minden egyes nap. Ott vagy a napsütésben és a szakadó esőben, a keserű és boldog pillanatokban, minden gondolatomban és mozdulatomban. Sosem éltem át még ehhez foghatót. Mi történik velem?!
Könyökölök az ablakban, rád gondolva. Bármily messze is vagy, az érzés közel hoz hozzám. Valami kedves, meleg érzés azt súgja itt belül, hogy nem véletlenül tértél vissza az életembe. Az elmúlt hetek keserű, sötét fájdalma egy szempillantás alatt foszlott semmivé, s mosolyodtól kisütött a nap. Nem tudom, mi történik most velünk, de úgy érzem, ez valami jónak a kezdete. Te is rám gondolsz most… azt hiszem…
Fekszem az ágyon, nézek ki az ablakon. Tenyeremben érzem hideg ujjaid, vékony bőrödet. Látom magam előtt tágra nyílt, figyelő két szemed. Oly gyorsan elszaladt az idő, s én annyira féltem, hogy talán túl sokat mondtam, hogy sok olyat árultam el, amit talán nem kellett volna. De a szemed, a mosolyod, a hangod, a karod a karomba fűzve megnyugtatott, hogy nem szaladsz el. Hogy esélyt kapok, hogy jobban megismerhesselek. Látod, mégsem tudok most írni neked. Összevissza szavak és gondolatok. Bár itt lennél most!
Gondolatban átölellek, végigsimítok arcodon, gyengéd csókot lehelek halántékodra. Beszívom illatod, s arcodhoz érintem arcomat. Nem kellenek szavak, hogy elmondjam: jó veled. Szívem dallama útra kél hozzád a széllel, hogy tudd és érezd: Hazavárlak…
Egy jóleső, meleg érzés a szívem tájékán. Mint finom ölelés, mint két puha kar, úgy fog át a tudat, hogy vársz. Én pedig gondolatban üzenem: Sietek vissza… Hozzád… Haza…
- Alexa -
