Mondd, mitől van az, hogy abban a pillanatban, mikor csak rajtad múlik minden, megtorpansz, elveszted hited, bizalmad, zavarodottá válsz? Hogy már nem tudod, akarod-e Azt, Őt, ezt az egész Csodát, amit egymásnak adhattok? Miért nem mersz hinni, bízni Önmagadban, Benne, és hogy igenis LÉTEZIK JELEN ÉS JÖVŐ kettőtök számára? Hiszen legbelül tudod, érzed, hogy gyönyörű szép lehetne! Mégis megtorpansz... Kitárt karjaid lehullanak... S ajkadat harapva elfordítod fejed... Düh és kétségbeesés ostromolja általad az Egeket, legszívesebben csak tombolva, rombolva, véres sebeket marva... Pedig tudod, hogy ez nem az ő hibájuk. De sokkal könnyebb azt mondani, hogy "Hiszen azt mondták!", mint hogy magadba nézz, és felemelt fejjel dönts végre. NEKED KELL DÖNTENED! Hiszen a Tiéd lehet, ha igazán szeretnéd...
Nincs mitől félned... Hisz nem dönthetsz rosszul...
Nos...?
- Alexa -
