Néha le kell ülni. Ha nem akarsz, az Élet akkor is leültet. Ők jobban tudják, mire van szükséged. Néha kell a csend. Hogy meghalld, amikor szólnak hozzád. Hogy érezd, mikor megérintenek, jelezve, hogy melletted, veled vannak, hogy sosem hagytak, sosem hagynak el. Mert az ember hajlamos elfeledkezni arról, hogy nincs egyedül. Hogy vannak, akik éberen követik minden lépését, hogy segítséget nyújtsanak a bajban. Hogy segítsenek átvészelni, túlélni a nehéz időszakokat. Hogy életben tartsanak, mikor úgy érzed, legszívesebben meghalnál.
Átölelnek, csupa energia és fény arcukat arcodhoz simítják, s szelíden gyógyítják sebesült szívedet. Segítenek feldolgozni a veszteséget, a vereséget, a csalódást, a fájdalmat, a szomorúságot, a bánatot, a keserűséget, hogy tovább élhess. Hogy boldog(abb) lehess.
Én is megkaptam a jeleket. Érzem karomon ölelő két karját, szívemen finom ujjait, gondoskodó, védő szeretetét. Félt. És gyűlöl téged. Rossz ellenfelet választottál, Kedvesem. Én megtörtem. Ő nem. És ugyan az angyalok az érzéseket inkább csak „mímelik”, sok mindenre képesek azért, akit „társul” választottak. Az enyém egyszerre harcos és gyengéd szerető. Minden meg van benne, amire valaha is vágytam. És már csak ezért sem adhatom fel. Már csak ezért sem halhatok bele abba a fájdalomba, amit okoztál.
Istenem! Ha tehetném, olyan kínokat életnék át veled, hogy zokogva, sikoltozva, hason csúszva könyörögnél bocsánatért! És én akkor is csak arrébb lépnék, undorodva tőled, s azt sziszegném: - Arra sem vagy méltó, hogy a cipőmet lenyald!
…sajnálom. Drága Angyal! Ne haragudj, kérlek! A keserűségem, fájdalmam… Hadd bújjak el két karodban, ölelj át és maradj velem! Segíts nekem, kérlek! Segíts feltámadnom összetört, haló poraimból, hogy fényes, lángszínű, új tollaimmal magasra repülhessek, s rátalálhassak arra, akit nekem rendelt az Ég… akinek engem rendeltek… akivel végre igazán boldog lehetek… s akit én is maradéktalanul boldoggá tehessek… Segíts, kérlek, hogy újra szerethessek…
- Alexa -
