Ahogyan a lány keze az övéhez ért, a férfi beleborzongott. A kéz forró volt, akárcsak a pillantás, mely a tekintetébe mélyedt. A pillanatok óráknak tűntek, majd a lány kihúzta kezét a kezéből, s egy mosollyal visszalépett a pult mögé dolgozni…
A férfi lehunyta szemét, s hátradőlt a kanapén. Kinn zuhogott az eső, neki pedig semmi kedve nem volt semmihez. Hirtelen megcsörrent a telefon. Az öccse volt, egy partyra invitálta. Mikor meghallotta a helyszínt, azonnal összeszedte magát. Talán…
A lány nagyon élvezte a pörgést, jókedvűen és mosolyogva szolgálta ki a pultnál álldogálókat, együtt nevetett a vicceken, értette a poénokat, s egy-egy pajkosabb megjegyzésnél is simán visszavágott. Remek hangulat uralkodott a teremben. Pár nap és karácsony. A lány pedig abban reménykedett, az idei más lesz…
Nevetve szaladtak az esőben, ruhájukból már facsarni lehetett a vizet. A férfi rég érezte magát ilyen jól, annak ellenére, hogy már lassan lila volt a szája és nagyon fázott. Amikor a lány felinvitálta egy meleg teára és némi szárítkozásra, először rögtön igent akart mondani. Aztán habozott egy pillanatig…
Amikor ajka a férfiéhez ért, az megremegett, majd átölelte, torkára forrasztva ezzel a bocsánatkérést. Lehunyta szemét, s átadta magát a tapogatózó csóknak. Ízlelgették egymást, s kezük is lassan felfedezőútra indult. A lány minden porcikájával a férfihoz simult…
A férfi nyitott szemmel feküdt, két karja óvón ölelte át az alvó lányt, kinek barna haja beterítette vállát, s a párnát is. Az ablakon bekandikáló sápadt Hold, ezer apró ezüstponttal szórta tele a szobát, ahogyan fénye átszűrődött az ablakon beleskelődő esőcseppeken. Rég érzett ilyen békét. Gyengéden végigsimított a lány karján, aki csak még jobban hozzábújt, s félálomban elmosolyodott. – Szeretlek! – suttogta a férfi, s tudta, ennél igazabb ez a szó nem volt soha…
-Alexa-
