Pillanatok

  Csak fekszem itt a földre terített fehér báránybőrön. Nem messze tőlem ég a tűz, idáig érzem melegét. Körülöttem lányok, asszonyok, azok, kiket szeretek, kik szeretnek. Velem tartottak utolsó utamon. Nem hagytak magamra. Szendergő emberek közt élénk szellemek vigyáznak…

  Az a hang… Ahogy az üveg reped, vagy ahogyan a jég… A sötétben csendülve robban ezer apró szilánk, és csak fájdalom marad utána. A feketét foltos vörösre szennyezi a vér, mely az ezernyi sebből fakad. A szív mégis dobban. Kicsit megremegett, úgy tűnt, feladja,…

  A fekete szárnyú angyal felhúzott bal térdére hajtott fejjel hallgatta a koncertet. Senki sem látta őt, beleolvadt az árnyékba. Szomorúan sóhajtott, majd halkan ő is dúdolni kezdett. A gyertyák fénye egy pillanatra megremegett, majd még fényesebben ragyogott…

  Mikor hátulról átölelte őt, a fiú beleremegett. Szemét lehunyva simult a lányhoz, aki arcát az arcának döntve tartotta.- Ne félj! Vigyázok rád! – suttogta a fülébe.Elemelkedtek a földről, s lágyan suhantak át az alvó város felett. A fiú ámulva nézte az alattuk…

  Oly sokszor álmodtam már vele, hogy reggelenként csodálkoztam, hogy nincsen mellettem. Szerettem puha haját, szerteszét álló, borzas tincseit; gyönyörszép kékeszöld szemét, s benne azt a csillogást, amely megdobbantotta a szívem. Ismertem a hangját, ezerféle mosolyát,…

  Oly sokszor álmodott már vele, hogy rosszkedvűen ébredt, ha nem volt vele éjszaka. Szerette libbenő, dús sörényét, mely néha titokzatosan takarta arcát; színe-játszó kék szemét, s benne a lángot. Ismerte a hangját, szívből jövő nevetését, a pajkos mosolyt a szája…

  Ahogyan a lány keze az övéhez ért, a férfi beleborzongott. A kéz forró volt, akárcsak a pillantás, mely a tekintetébe mélyedt. A pillanatok óráknak tűntek, majd a lány kihúzta kezét a kezéből, s egy mosollyal visszalépett a pult mögé dolgozni… A férfi…