Előtted állok. Szélfútta fürtjeim takarják égő két szemem. Minden ízemben reszketek.
Nem szólsz; tekintetedben visszafojtott vágy, s fájó kétségbeesés. Mozdulnál; karod ölelni kíván, ajkad csókomra szomjazik.
Mozdulnék; ölelnélek, csókolnálak, szeretnélek.
Üvegfal feszül kettőnk közé. Látunk, de nem érinthetünk; megöl ez a tehetetlenség.
Tenyerem az üvegen; rajta keresztül is érzem kezed melegét. Összesimulunk a fal két oldalán; gondolatban szerelemre éhesen eggyé olvadunk. Zárt szemhéjunk mögött képek peregnek; megannyi vad, verítékfilmes csata. Hallom, felnyögsz, ahogyan ölem forrón magába fogad. Felsikoltok, mikor fogad vállamba mar. Ölelsz-ölellek; vég nélkül… határok nélkül… falak nélkül…
Sós könny csordul ki szemem sarkából, s felnézek rád. Tekintetedben fájdalom. Ajkaid elnyílnak, s hangtalan egyetlen szót formálnak:
- Szeretlek!
Üvegfal feszül kettőnk közé. Megmászható? Megkerülhető? Áttörhető?
Talán nem tudjuk meg soha…
- Alexa -
