Vannak pillanatok az ember életében, mikor úgy érzi, bizonyosságot nyer a létezésének értelme. Úgy tudjuk, minden ember valamilyen céllal születik erre a Földre, de sokan egy életen át keresik, mi az. Holott minden ember maga választja a célját! Bizony-bizony!
Hát én régóta érzem a „küldetésem”, s csak nemrég tudatosult bennem, hogy amit érzek, nem más, mint az, aki vagyok. Aki valójában vagyok. Az a belső késztetés a jóra, melyet nem tudok megtagadni. Szeretni, tanulni és tanítani jöttem erre a Világra. Ez vagyok én.
Persze ez nem jelenti azt, hogy 200%-osan jó és angyali volnék (a 100%-nak a fele démoni). Nem vagyok makulátlanul fehér. Nem is szeretnék az lenni. De szeretek segíteni, akár csak annyival, hogy meghallgatlak. És ha boldognak látlak, az engem is energiával tölt fel!
Tudom, ezen a helyen és időben az ilyen viselkedés, hozzáállás gyakrabban vált ki ellen-, mint rokonszenvet. De elegem van az álarcokból! Ne kérd, kérlek, hogy beálljak én is a bégető sorba! Hadd legyek az, aki vagyok! Én magam… Önmagam…
Vannak pillanatok, mikor megnyílnak az emberek, s akkor ott állok, döbbenten, könnyes szemmel köszönetet rebegve a csodáért, hogy ismét egy lélekkel közelebb kerültem az Egyhez, és Örökhöz… Hogy igaz otthonom megint egy kicsit büszke lehet rám…
Felnézek a csillagokra, majd lehunyt szemmel átadom magam az érzésnek, hogy tudom, honnan jöttem… Hogy tudom, ha letelik ez a földi lét, hazavárnak valahol… De addig is…
Érezzük, ismerjük egymást, egy-egy érintésből, pillantásból… Testvéreim! Emeljétek magasra fejetek, s lépjetek ki a félhomályból végre! Értékes emberek vagytok! Segítők, Tanítók, Szeretők, Gyógyítók… Ne rejtsétek el igazi önmagatok! Vállaljátok különleges képességeiteket, érző szíveteket, megnyugtató öleléseteket! Vegyétek észre Testvéreiteket, s legyetek boldogok végre! Ez a Világ a miénk is… Ne feledjétek, miért ide jöttünk! Szükség van ránk…
Büszkén állok szélben, viharban, perzselő Napban, felvállalva Csillagszülött mivoltom, ezerszer hasra esve, összetörve, szívrepesztve, elfalazva, de mégis újból és újból új életre kelve, felszárnyalva, főnixként élve és halva, érezve és vérezve, örömben és bánatban…
Testvérem! Kezem nyújtom most feléd… Történjék bármi, tudod, hol találsz…
- Alexa -
