Hűvös, szeles idő fogad, mégis boldogan lélegzed be az eső illatát. Újra itt vagy hát.
Megiszol egy teát, s lassan átjár az a boldogító, mámorító érzés, ami mindig, ha megérkezel.
Sötétedik. Megveszed a vonatjegyed, s azonnal fel is szállsz. Mosolyogva nézed az elsuhanó házakat. Angyalod izgatottan nézelődik, hisz most jártok először igazán együtt itt.
A pályaudvarról gyalog indulsz tovább. Minden emberre ismerősként tekintesz.
Közel fél órás séta után érkezel meg a kis hotelhez. A recepciós boldogan üdvözöl. Felkaptatsz a tetőtéri szobába. Kinyitod az ablakot és kikönyökölsz. Az esti fények hívogatnak. Újra útra kelsz hát.
Mosolyogva sétálsz át a kis hidakon, keresve a megfelelő helyet. Végül egy aprócska étterem mellett döntesz. A pincér kedves, nyelveden szétomlanak az ízek. Angyalod azt se tudja, merre nézzen. Minden érdekli, mindent meg szeretne kóstolni, mindent látni szeretne. Nevetve inted türelemre. Temérdek időtök van még.
Mindjárt éjfél, de tele a város. Leszólítanak, de te mosolyogva intesz nem-et. Egy utcai rajzoló kelti fel a figyelmed. Percekig csodálod finom ceruzavonásait. Leülsz hozzá, s ő csillogó szemmel rád tekint. Hagyod, hogy modellül válasszon. Eltűnik az utca, a hideg, csak ti ketten léteztek a pillanatban. Nem szóltok. Te figyeled, ő rajzol. Időtlen tekinteted fénylik fel a papíron, szélfútta fürtjeid keretbe foglalják sokéletű arcod. Férfikar ölel át, felemás szárnyai testedhez érnek.
A festő arcára mosoly kúszik finoman, s te megdobbanó szívvel ismered fel őt. Már tudod: előző életeid valamelyikében őhozzá bújtál éjszakánként, az ő szerelme éltetett...
Állsz a hatalmas ablakban, kezedben gőzölgő teával töltött bögre. A szobában gyertyák égnek, melletted a vásznon fű zöldell, vörös hajú nő ül benne, ölében apró gyermek. Mindenhonnan színejátszó kék szemed tekint vissza rád. Ez a béke, ez a harmónia hiányzott. Ez a szeretet. De hazaérkeztél végre. Itt az otthonod. Most már tudod…
- Alexa -
